Zarathusztra Avesztikus Kozmológiája
(modern nyelvre lefordítva)
Dinamizmus, vagy univerzális kinetizmus: Csupán a mozgás létezik. A dolgok nem statikusan léteznek. Kialakulnak, szétbomlanak és átalakulnak. Az univerzális mozgás részleges képződményei azok, amelyek átalakuláson mennek keresztül.
Anyag és gondolat: A legelemibb aktív, dinamikus képződmények az anyag különböző formái, az anyag pusztán az atomok mozgásának besűrűsödött tömege, míg a legnagyobb dinamikus képződmények a gondolat áramok.
A kozmikus fejlődés anyagi előfeltételei: Az anyag dinamikus képződményeinek végtelen változatossága szükségszerűen megteremti a magasabb dinamikus formák irányába mutató fejlődés előfeltételeit.(A naprendszerek, a bolygók és holdak stb. keletkezése, a bolygók felszínének, az atmoszférának, (levegő) a tengereknek, (víz) és a szilárd rétegeknek, (föld) valamint a hőmérsékletnek, (szoláris energia) fokozatosan lassú fejlődése szükséges a szerves élet kialakulásához.)
A szervetlen gravitáció működése: Az anyag alsóbbrendű aktív, dinamikus formáit a gravitáció irányítja (kölcsönös vonzás és taszítás). A gravitáció igyekszik az anyag összes dinamikus képződményét összekeverni és a planéta középpontja felé húzni.
A magasabb kozmikus sugárzások áramai: Organizmusok és Egyéni tudat: Ahol az anyag legmagasabb dinamikus képződményei kialakulásának előfeltételei adottak, a magasabb kozmikus sugárzások áramai (amelyek korábbi, de gyakorlatilag azonos fejlődések eredményei) igyekeznek az alacsonyabb fokú dinamikus képződményeket (alacsony rendű organizmusokat, az egyéni tudat végtelenül sokrétű formáinak változását és kezdeteit) középpontok körül csoportosítani, éppen úgy, ahogy gigantikus mértékben a napok, a bolygók és a holdak csoportosulnak középpontjaik körül.
A szerves gravitáció (vitalitás) működése: ezen dinamikus képződmények, (alsórendű organizmusok, stb.) – amelyek egy központ körül csoportosulnak, - vezérlő ereje az a szerves gravitáció, ( vitalitás ) , amelyet magasabb vitális kozmikus áramok szültek, a kialakulásukat lehetővé tevő, adott feltételekkel összhangban.
Univerzális és folyamatos harc, a gravitáció és a vitalitás között: Ez a vitalitás a közismert, szervetlen gravitáció ellentéte. Amíg a gravitáció a szervetlen csoportokat a bolygó középpontja felé vonzza, addig a vitális erő a szerves, celluláris (élő) csoportokat ellenkező irányba viszi, egyre távolabb a planéta középpontjától, egyre távolibb magasabb szférák felé.
Eredmény az élet végtelen evolúciós fázisában: Röviden az élet, a legalacsonyabb rendű, aktív, dinamikus képződmények keletkezésétől kezdve, a szóban forgó, kapcsolatban álló erők, a gravitáció és vitalitás egymásra hatásának eredőiből tevődik össze és fejlődik végtelen evolúciós fázisokban.
A gravitáció győzelme. – a halál: minden élő szervezet, amelynek vitális erejét legyőzi a gravitáció, szétbomlik szervetlen elemeire, és újra, kizárólag a gravitációtól (a halál uralmától) válik függővé.
Az élet ujjáteremtése, folytonossága, evolúciója és felszabadulása: A vitális erő minden új generációval az életnek egy magasabb rendű megtestesüléséhez jut, összhangban az adott környezeti feltételekkel és kozmikus erőkkel, amelyek megengedik ezen manifesztációk kialakulását.(Növényvilág, állatvilág, ember).A gravitáció hatása fokozatosan csökken ezekre a manifesztációkra, míg a vitális erő állandóan növekszik. Minél magasabb rendű az élet anyagi képződménye, annál nagyobb a képessége, hogy önmagában felsőbbrendű kozmikus rezgéseket teremtsen.
A kozmikus felsőbbrendűség fokainak törvénye: Az élet anyagi képződményeinek felsőbbrendűségi foka egyenes arányban áll (a) azon képességünkkel, hogy az adott életben mennyire magas rendű kozmikus rezgéseket képesek megteremteni, (b) az ilyen felsőbbrendű mentális áramok létrehozásának képességével, (c) a fejlődésnek azon fokával, amelyet ezek a mentális áramok elértek.
Élet a mi bolygónkon és más égitesteken: Földünkön, jelenleg az élet legfejlettebb formáját, az ember képviseli. A mienknél idősebb planétákon összehasonlíthatatlanul felsőbbrendű életformák követik egymást, végtelen változatosságban.
A végtelen – Örökkévalóság – Kozmikus Cél: Amint a Kozmosz és annak élettartama végtelen, ugyanígy ezen dinamikus képződmények folyton megújuló változása is vég nélküli. Következés képpen a végtelen célja, csak a végtelen lehet, miután nincsen olyan eddig elért cél, amelyet ne lehetne túlhaladni, az idő és a szükséges előfeltételek segítségével. Az előttünk álló végtelen ugyanolyan örökkévaló, mint a mögöttünk lévő végtelen. Ha egy véges univerzális célpont lehetséges lenne, azt már bizonyára elértük volna. Az Univerzum célja, csakis az Örök Élet lehet, energiáit saját forrásaiból regenerálva: örök születés és dinamikus, aktív képződés, ezek pusztulása és fejlődése, a teremtés örök mozgása, rombolás, és örök javítás és tökéletesedés.
Egyéni cél: A gravitáció által az élő szervezetekben létrehozott örökkévaló erők, az univerzális élet kozmikus áramainak hatása alatt fokozatosan nagyobb tudásra tesznek szert a világról, egyre hathatósabb mentális erők teremtésével.
A felsőbbrendű kozmikus áramokkal való egyesülés: A gravitáció fölötti végső győzelem: A felsőbbrendű kozmikus áramokkal történő mind szorosabb egyesüléssel, az ezen áramokhoz való, egyre tökéletesebb alkalmazkodással, ami a természeti törvények és a környezeti adottságok hasznosításán, illetve az ezekhez való engedelmességen keresztül érhető el, fokozatosan finomítják anyagi szervezetünket, tökéletesednek, és végül felszabadulnak a gravitáció uralma alól, mind függetlenebbé válnak az anyag alsóbbrendű, dinamikus képződményeitől, amíg a gravitáció fölötti győzelem teljessé válik.
Az Örök és a teljeskörű fejlődés optimális útja: Meg kell, hogy tartsák örök energiaforrásaikat, és rá kell kerüljenek az egyre tökéletesebb képződményeket meghaladó, mindenirányú fejlődés által követett útra.
Forrás: Edmond Bordeaux Székely: Az ASA művészete (Zarathusztra i.e. 628-i.e.551 - Zend Aveszta)
„ Óh Ember! –Miért kívánsz mindig valami olyat ami nincs? – Nézz körül, amint a nap lenyugszik…amint az emberek lármája belevész a mélyülő szürkületbe...és lásd a dolgokat akként, amint azok vannak. Minden úgy van, amint éppen lennie kell, és a dolgok pontosan úgy és ott örökkévalóak, ahol azok vannak.”