A. J. Christian idézetek

 

 

 

"A legnagyobb kaland önmagad felfedezése. Nincs is annál izgalmasabb, mint amikor megtalálod azt a sok csodát, amelyet a szíved mélye rejt.

 

"A kritikád sohasem a másikról szól. Hanem rólad. Ilyenkor nem kritizálsz, csak kiéled a saját tehetetlenségedet és boldogtalanságodat."




"A legtöbb ember nem ismeri a Szerelmet, mert a társától csak kapni akar. De ha te valóban adni szeretnél, ha valóban meg akarod osztani önmagad, akkor sem tudod megtenni mindaddig, amíg nem éled meg azt, aki vagy. "



"Amikor randira mész, először meglátod a másikat. Azonban nem a látásoddal fogod fel először a parnered. Hanem az auráddal, lényed kisugárzásával."

 

"Tudod, hol van a valódi vallás? A szívedben. A lelkedben. Benned. Mert ha vallásos vagy, akkor magad vagy a vallás. S tudod, mi a jele a valóban vallásos embernek? A béke. A vallásos ember sosem háborúzik, mert nincs benne erőszak." 

 

"A gyermek tükörkép és tükör egyszerre. Tükörkép, mert tetteivel és szavaival minden tulajdonságodat visszatükrözi rád. Hiszen tőled tanulta."

"Arra lenne szükség, hogy a szülők valóban szeressék gyermekeiket, ne csak büszkék akarjanak lenni rájuk."

"A valóság most az, hogy te vagy. Itt és most. Lehet, hogy a halál után nincs semmi, lehet, hogy a születés előtt nem volt semmi. Mi a biztos? Hogy most vagy."

 

 

 

"A földi, anyagi életetek a fogantatásotok előtt kezdődik. Már ekkor eldöntitek a megtanulnivalókat: kialakulnak a céljaitok és a különféle feladataitok. S noha könnyen lehet, hogy a jelenlegi életetek egyáltalán nem olyan, mint amilyet szeretnétek, ne felejtsétek el, hogy nem a most ismert egótok, a most valódinak hitt embertudatotok döntött a megtapasztalnivalókról, hanem egy sokkal szélesebb látókörű, kiterjedtebb Énetek. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az életetek alakulásáért nem ti lennétek a felelősek, de a látszólag értelmetlen szenvedés vagy szerencse azért is bekövetkezhet, mert olyan grandiózus célok felé törekedtek, amelyeket most nem láttok."

 

 

 

 

"Ha szeretnéd megélni önmagadat, ha szeretnéd megismerni a titkokat, ha szeretnéd megteremteni a vágyaidat, egyszerűen éld meg azt, ami benned van, éld meg azt, aki vagy. Szégyen, félelem és szorongás nélkül legyél. Legyél ember, hogy több lehess, legyél rossz, hogy jó lehess, legyél kevés, hogy sok lehess."

 

 

 

 

 

"A gyűlölet egyfajta torz szeretet. Ha szereted a szeretet, és ezért gyűlölöd a gyűlöletet, azzal csak újabb gyűlöletet teremtesz. A gyűlölet több inkarnáción keresztül hozzáláncol gyűlöleted tárgyához: újra és újra találkozni fogsz az utált eseménnyel vagy személlyel mindaddig, amíg ebben a helyzetben is át nem érzed a Létezés örömét. A gyűlöletet - és az összes korlátozó, egóhoz kapcsolódó érzelmet - azért nehéz feloldani, mert mindig igazolja saját létezését: ha gyűlölsz, akkor úgy gondoldod, hogy igazad van! Ilyenkor olyan rabláncokat alkotsz, amelyeket életek sorozatán hordozol mindaddig, amíg megtanulod, hogy ennek az érzésnek a számodra már semmi értelme, léte nincsen; a gyűlölet öl, pusztít s nyormorba dönt. Arról nem is beszélve, hogy az életeid során azokat az érzelmeket vonzod magadhoz, amelyekre a figyelmedet összpontosítod, vagyis téged is gyűlölni fognak."

 

 

 

 

 

"Azok a személyiségjegyek, amelyeket hibának látsz másokban, mind megvannak benned is, csak letagadod a létezésüket. Mielőtt ezt is letagadnád, ne felejtsd el: az anyagi világ az önkifejezésed eszköztára, tehát a környezeted voltaképp tükör a számodra."

 

 

 

A hazugságról

... "Hogyha valóban szeretnél változni, ha valóban szeretnél közelebb kerülni saját magadhoz, akkor a hazugságaid felfedezésével jó úton jársz: ha nem megtadadod, hanem tudatossá teszed a hazugságaidat, meglátod, ez az egyik legjobb út az önismeret felé. Mert a hazugságaidban ott vannak a problémáid, ott vannak az elfojtott kis mocsaraid, a mélybe nyomott démonjaid. Mindig akkor hazudsz, amikor az egyéniséged valamelyik részével nem tudsz szembenézni, amikor a lényed valamelyik oldalát nem tudod megélni. Nézd meg magad és a többi embert: a beszéd akkor csúszik el, amikor nem tudod megélni önmagad és az adott helyzetet. Tehát azok, akik elkezdenek foglalkozni a spiritualitással, a sok meditáció meg imádság helyett forduljanak a valóság felé, és első lépésben vizsgálják meg a saját hazugságaikat, mert...

Mert ott van az eb elhantolva.

Úgyhogy érzelmi-szellemi szempontból nézve a hazugság nem más, mint tükre annak, hogy hol vannak a problémáid önmagaddal, és azon keresztül az egész világgal. Az érzelmi-szellemi szint második pontja a következő: ha megfigyeled, a hazugság nem egyéni. Önmagában nem jöhet létre. Amikor magadnak hazudsz, már akkor is ketten vagytok: ott vagy te, aki hazudik, és ott van az a személyiséged, akinek hazudsz, akit próbálsz meggyőzni a saját "igazságodról". Ám mivel társadalomban élsz, ezért leginkább a többi embernek hazudsz"...

 

 

„Ha valóban Boldog akarsz lenni, el kell szakadnod attól az egoista tévhittől, hogy a boldogsághoz indok kell. Ez egy hatalmas csapda: amíg hiszed, hogy neked valami boldogságot ad, addig hajszolni fogod, hogy megszerezd így a nagy hajszában elfelejtesz boldog lenni. Ha meg megszerzed a boldogságod vélt tárgyát, akkor meg minden pillanatban attól fogsz félni, hogy elveszted a nagy félelemben megint elfelejtesz boldog lenni. Ám a boldogsághoz nem kell semmi, nem kell hozzá indok. Csak az ego, az elme keresi az indokokat, mert képtelen felfogni az Élet ellentmondásokkal teli teljességét, tökéletességét. Az elmét az ok-okozati összefüggések létrehozása élteti, de mindez csak illúzió: amikor boldog vagy, arra alapvetően nincs indokod. Amikor igazán boldog vagy, amikor fekszel a tengerparton és napozol, amikor fáradtan hazaérsz, és jóleső sóhajjal belezuhansz az ágyba, amikor csak öleled a szerelmedet és nem gondolsz semmire amikor valóban Boldog vagy, akkor eltűnnek az indokok. Sőt, még te is eltűnsz: amikor te magad vagy a Boldogság, akkor az egod, az elméd megszűnik! Ekkor csak vagy, s ez maga a Boldogság. S hogy miért vagy boldog, amikor nincs rá semmi okod, hogy boldog legyél? Mindenért és semmiért.”

 

 

 

 

„Sose foglalkozz mások életével. Minek teszed? Hisz ott a saját életed. Éld azt. Ha már mások életével foglalkozol, ha már mások múltjában vájkálsz, akkor csak menekülsz önmagad elől. Futsz a saját lényed, a saját jelened elöl. Természetesen az egod megpróbálja elhitetni veled, hogy csak azért foglalkozol mások életével, hogy tanulj a hibáikból. De ez csak egy kényelmes önbecsapás: nem tudsz más hibájából tanulni, mert csak az a tiéd, amit megélsz, megtapasztalsz. Ha más „hibájából” okulva te nem teszel meg valamit, akkor csak kihagyod a tapasztalás csodáját – pedig csak az az ember értékeli s becsüli igazán a tüzet, aki már megégette magát… Úgyhogy ne foglalkozz mások életével. Csak arra fogod használni, hogy megítéld az embert, s a nagy véleményformálás közben nem fogod meghallani azt, amit mond – pedig egy gyilkos szájából megszülető szavak is adhatnak csodát neked. S ne is tömd tele a fejed híres emberek önéletrajzaiban szereplő adatokkal, mert hát könnyen lehet, hogy egyetlen szó sem igaz az egészből. Egyetlen valaki viszont biztosan valódi: Te. ”

 

 

 

 

„A Boldogság létezik. Nem tehetsz érte semmit, és nem is kell tenned érte semmit, az akaratoddal csak elfojtod a belőled feltörekvő örömöt. Amikor nyomorultul érzed magad, a boldogtalanságod vélt okát próbálod megszüntetni. Ám ez sosem vezetett eredményre, szándékod sosem érte el célját. Mindig az idő gyógyította be sebeid, hiába próbáltad eltüntetni a lelkedben tomboló szenvedélyt, hiába akartál megszabadulni a gyötrelemtől, a kín egyre erősebben ragaszkodott hozzád.”

 

 

 

 

 

 

 

Úgyhogy életed minden problémája egy-egy pici gyertya. Nincs egyetlen hatalmas gyertya, egyetlen Nagy Probléma, amely a születésed előttről életfeladatként kísértene. Ám tény, hogyha a tudatos létezésednek hála meggyújtod az összes gyertyádat, a megértés fénye beragyogja majd a születésed előtti utadat is. Viszont ehhez meg kell értened, hogy nincs értelme a múltadban vájkálni, és elhinni valami "látnoknak", hogy kétezer éve királylányként, hadvezérként vagy épp Illés prófétaként múlattad az időt. Nincs értelme elfogadnod azt, amikor egy mester vagy egy könyv az életfeladatodra hivatkozva azt mondja, hogy légy épitész. Ha te mindenáron szakács akarsz lenni, akkor légy szakács - csak akkor "rontod" el az életed, ha más elvárásai szerint élsz. A szabadság és a boldogság kulcsa az, ha teljesen megéled azt, ami szívedben van. Úgyhogy az életedben mindig van egy aktuális probléma, mert az épp aktuális probléma a fő probléma. Az, ami gátolja a kiteljesedésedet, vagy az, amelyen keresztül épphogy kiteljesedhetsz - e kettő általában egy. Életed jelenlegi problémája mindig benned gyökerezik, ezt nem lehet másra fogni. Természetesen a kialakulásában külső tényezők is szerepet játszhatnak, de hogy most rád milyen hatással van, az már csak rajtad múlik. ...

 

 

 

 

 

 

 

„E földön az egyetlen spirituális tudás – a dimenziók száma, az angyalok neve, vagy a különféle ráolvasások, csak árnyékok a homorú tükörben – az, hogy ne félj a holnaptól, és amit neked ad az élet, azt a maga valójában éld meg” 

 

 

 

 

 

„Azt hiszed, hogy akkor nem volt hiábavaló az életed, ha emlékeznek rád a tömegek, ha nem felejt el a világ. Alkotni akarsz, maradandót, hogy ha te nem is, legalább az emléked maradhasson, S ez valóban fontos. De nem lényeges.

Mert nem az a lényeg, mit fog fel belőled a világ,

Hanem az, hogy mit fogtál fel belőle Te.

Nem az a lényeg, hogy emlékeznek –e rád,

Hanem az, hogy mire emlékezel Te.

Nem az a lényeg, hogy mennyire ismert el a világ,

Hanem az, hogy mennyire ismerted meg a világot Te.

Mert nem az számít, mit hagysz itt,

Hanem az, amit magaddal viszel.”

 

 

 

 

 

 

Tekints úgy életedre, mint gyertyák sokaságára. A gyertyák nincsenek meggyújtva, de ahogy megérted egy élethelyzetedet, ahogy megérted a jelenedet, egy láng fellobban. Egy pillanatra megvilágítja a sötétet, ahol meglátod a következő gyertyát - amelyet a megértes újra lángra lobbant. S akkor jöhet a következő...

 

Úgyhogy sorsodat előre nem ismerheted meg. Ellenben életed minden pillanatában ott vagy te. Ha egyszer megéled azt az egyént, aki a jelenben él, akkor megéled majd a teremtését is, tehát megértheted és felfoghatod, hogy mostani cselekedetednek mi lesz a következménye. Ne aggódj, meglepetés akkor is lesz bőven, de egy kis gyakorlással elkerülheted a gödröket, a felesleges buktatókat - mert noha mindennek, még a buktatóknak is van értelme, ugyanabba a gödörbe hatezredjére beleesni felesleges. Ha megéled a jelent, akkor a jövőd, a lehetséges jövőd megélhető lesz, és nem meglátni, de megteremteni fogod sorsodat.

 

... Sokan hisznek abban, hogy valamilyen különleges, meghatározott sorssal születnek a földre. S noha ebben az elvben megbújik az igazság, ez csak egy metafora, egy tanmese az elme számára. A létezés valójában összetettebb, és nem ennyire egysíkú. Noha a tudatodnak köszönhetően - amely már a születésed pillanatában, sőt előtte is létezik - valóban van egy széles utad, amelyen keresztül megtestesülsz, ezt az utat nem igazán lehet átlátni. És nem is kell. Mert csak addig jársz egy utat, amíg nem látod az elejét és a végét - csak azt láthatod át, amiben nem vagy benne. Úgyhogy amig élsz, a sorsodat nem ismerheted meg teljesen. Ha azonban így van, minek fogadod el a sorstöredékek útmutatását? Ha nem látsz át teljesen egy ösvényt, miért mész rajta végig vakon? Hiszen lehet, hogy a szakadékba vezet.

 

Oldal: A.J.Cristian Idézetek
"A Szellem Útja" Ezoterikus Közösség - © 2008 - 2024 - reikienergia.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat