EGO ÉN
Az éntudat filozófiai és pszichológiai fogalom. A saját testünkről és belső tulajdonságainkról kialakult tudásunk. Az ember az agyi tevékenységek segítségével tudja elhatárolni önmagát másoktól.
Az én vagy más szóval ego tudata az egyén önmaga átélése vagy elgondolása.
Az énnek a tudatban rugalmas határai vannak.
Az ego a tudat félelmet ismerő része, konfliktust és különállást akar, mert ezek jelentik táplálékát a túléléshez. A béke, a belső nyugalom az ego ellensége.
Nem élhetjük át a szeretet ölelését, amíg bensőnkben békét nem teremtünk.
Az egó az a valami, ami az élet minden területén korlátoz minket.
Az egó nem szereti azt érezni, hogy valaki másnak több képessége van, vagy hogy valaki meg tud tenni valamit, amit mi nem. Az egó egyszer azt érezteti velünk, hogy semmi sem vagyunk, máskor pedig azt, hogy minden vagyunk. Óvatosnak kell lennünk.
Az egó elkülönülés és egyéniség. Az elkülönülés és az emberi egyéniség nem élhet az egység és az egyetemesség tengerében. Az egó csak a személlyel és az ő tulajdonával foglalkozik. Ha az egyetemes tudattal foglalkozunk, az egész világegyetemmé válunk. Ebben a tudatállapotban nem úgy viselkedünk, mint az apró egyén, aki csak saját magára formálhat jogot, és úgy érzi:
"Ez az én tulajdonom. Ez az én képességem. Ez az én eredményem."
Nem, ilyenkor azt mondjuk:
"Minden eredmény az enyém. Semmi, sincs, amit ne tarthatnék teljesen a sajátomnak."
Az ego legyőzésének legkönnyebb módja, ha naponta öt percig hálát adsz.
Akkor érezni fogod, hogy egy édes, illatos és szépséges virág növekszik benned. Ez az alázatosság virága. Ha hálát adsz, akkor valami nagyon szép dolgot kapsz, és ez az alázatosság. Ha az egó egyszer meglátta az alázatosság virágát, távozik, mert úgy érzi, valami jobbá válhat, egyetemes egységgé.
Az egó mindig megpróbál a saját maga számára birtokolni dolgokat. De amikor túllépünk az egón, mindent megpróbálunk a világ elégedettségére és a lelkünk elégedettségére odaadni.
EGOISTA, EGOIZMUS: ÖNZŐ, ÖNZÉS
Az ÉN VAGYOK, alapvetően egy kívülállóságot, önmagunk megkülönböztetését sugalló szó pár, így nagyon nem is kell magyarázni, miért is egoista.
Aki személyiségként él ebben a világban, az szükségszerűen egoista. Nem is tehet mást, hisz az egész emberi kultúra, a megkülönböztetésre alapult.
Ezen alapszik tudományos világlátásunk, hogy minél sokrétűbben tudjuk a bizonyos dolgokat egymástól megkülönböztetni. Ez maga a tudás, különbséget tenni a létezés dolgai között.
Kikerülünk az anyánkkal való együvé tartozás állapotából, és önálló individuumokká válunk. Sajátos rajzolatot adva személyünknek, mely senki máséhoz nem hasonlítható.
Az azonosat keresd, ne a különbözőt!
Jóra és rosszra osztjuk a világot és azonosulunk valamely felével, amivel elveszítjük kapcsolatunkat az Egésszel.
A pszichológia egocentrikusnak hívja azt az embert, ki önmagához viszonyítva értelmez másokat. Magából indul ki. Mi mind ezt csináljuk !
Legfeljebb tanulgatjuk, hogy hogyan tudhatunk tovább látni saját korlátainkon, határainkon. Ehhez azonban ki kell kerülnünk személyiségünk bűvköréből. Egy magasabb szellemiség állapotába kell kerülnünk, onnan azonban már nem ítélkezünk, mert ott nincs megosztottság.
Minden ítélkezés, egoista megnyilvánulás, a különbözőség világából való.
Ami az elménkben zajlik vagy azon keresztül érkezik, csak egoista lehet.
A szívünk hallja a tudat dalát.
Az együvé tartozás az Egység, a különállóság az Egyéniség.
A világértelmezésünk egoista.
Ez egy Egoista Világ.
ÉN EGOISTA VAGYOK! -ez egy nagyon fontos alaptétel.
Lehet ezt tagadni, lehet ezt vitatni, ám a valóság elől való menekülés, vagy az annak való hátat fordítás, még senkit sem szabadított fel.
Ezen keresztül juthatunk, el a valódi megvilágosodáshoz.
Ha ezt tisztáztuk és megéltük, akkor talán elindulhatunk az oly nagyon áhított ego nélküliség állapota felé.